Már harmadik éve szervezünk fiútábort. Egyszer Erdődhegyen, az utóbbi két évben Józsefházán vállalkoztak 10-15 éves fiúk arra, hogy a megszokott ifjúsági tábor „eszményét” feladják és kövessenek minket egy héten át férfi elvonulásunkban. Jogosan vetődik fel a kérdés, hogy miért is van erre szükség?
„A gyermekek nem koedukált nevelésének célja a férfias és a nőies eszmények tudatosítása, a gyermekeknek a későbbi apai és anyai szerepekre, így a családi életre történő felkészítése. Ezek utóbbiakat nagyon fontos célnak tartjuk, mert korunk hajlamos ezeket az emberi természetből ösztönösen fakadó szerepeket összemosni.” –véli Szabó Endre: Fiúk apává nevelése írásában. Ezt valljuk mi is, bár a szerzővel sohasem beszéltünk vagy találkoztunk volna. Véletlen egybeesés? Nem. Úgy gondoljuk mi is, hogy értékeiben zavarodott világunkban éppen erre van szükség. Megkeresni egy még hagyományosan élő falut, a helybéliekkel együtt élni és imádkozni legalább egy hétig, csak azt enni, amit ők –azaz csak a falu termelte zöldségeket, gyümölcsöket, tejtermékeket, stb. – megismerni a helybéliek napi tevékenységeit kora reggeltől késő estéig, és ezekbe bekapcsolódni, segíteni ott ahol elkel a segítség.
Persze tettünk arról is, hogy ne maradjon el a szekerezés, a kirándulás, az ostorozás, az íjazás, kajakozás, illetve újabban a barkácsolás sem. Minden jól jön ilyenkor, amiből tanulni lehet, fejleszti a kezet és a gondolkodást, és még hasznos is, különösen, ha ez alkalmazásra is kerül: tutajt és vízilabdakaput készítettünk, amik a jó hangulathoz kitűnő eszközöknek bizonyultak. Bízunk benne, hogy önkéntes férfijaink által, ennek a célnak szentelt ideje, a fiúknak ajándékozott fogások és életminták megfogannak a fiúk lelkében, és hazatérve a szülők, kiváltképp édesapák észlelni fogják fiaikban a változást, a JÓ-t.
És már megvan a közös tervünk a jövő évre is: biciklis-kajakos kalandtúrát szervezünk. Lehet, hogy erre már az apák is beneveznek?
