2009 február 21-22.-én alapozó elvonuláson voltunk mi, 15 „öreg” és 14 fiatal fiú a szokondi Lelkigyakorlatos Házban. A fiatalok, a „Hám János” Katolikus Iskolaközpont XI. és XII-esei, nagy izgalommal várták ezt a hétvégét, amiről a korábbi generációk beli ismerőseik azt tartották, hogy felnőtt férfivé válásuk fontos állomása az, mikor találkozhatnak a Katolikus Férfiszövetséggel, különösképpen Zöldy Pállal, aki a magyarországi “Férfisátor” megalapítója és a férfimozgalom vezéregyénisége.
Globalizálódó világunkban egyre több dolog csúszik ki a kezünkből és tehetetlenül nézzük az átláthatatlan folyamatokat. Mit tartunk ma értéknek, mi az, ami még ma a kezünkben van, és mi az, amit még megragadhatunk? Hogyan viszonyuljon ezekhez egy férfi: legyen hódító vagy inkább gondoskodó, hitbuzgó vagy a szabadságot hirdető? Mit mondhat ma egymásnak apa és fiú? Mikortól lesz férfi a fiúból? Ezek, és ehhez hasonló kérdések kerültek terítékre. Útkeresés, és a személyes motiváció pontosítása egyaránt szerepelt a beszélgetésekben.
Közös utunkban valójában nincs ‘újszerű’, filmhősöket utánzó. Ezen a hétvégén is ősi formákat kerestünk, olyat ami maradandó, segíti fennmaradásunkat, és kereszténységünk megélését. Előrebocsátottuk, hogy minden férfiról azt gondoljuk, hogy döntés képes és felelős a saját életében. Ez pedig jó alkalomnak bizonyult, hogy ki-ki tudjon önmagának kérdéseket megfogalmazni, válaszolni is rá, és mindez arra szolgáljon, hogy legyen idős vagy fiatal, de megtehessük az első lépéseket egymás felé. E megalapozó tapasztalatok nélkül később nagyon nehéz lenne együtt haladni családban, közösségben.
Meggyőződhettünk, hogy ez az elvonulás is követte a férfiak tradicionális érettebbé válásának lépcsőfokait. Igazán az volt a jó, hogy bár még az első napon voltak, akik a világban megszokott álarcok mögé bújtak („erős vagyok, okos, biztonságot teremtek, sok pénzt keresek”, „nekem alkohol is kell a jó hangulathoz”, „bárkivel kötekedhetem, mert ezt az arcomat akarja látni a környezetem, amikor rám néz”), a második nap, kivétel nélkül mindenki levetette maszkjait, és megtörtént a kiengesztelődés. Csak ez lehet az alapja, kiindulópontja gerinces jövőnknek. Ebben oroszlánrész jutott újra Zöldy Pálnak és két segédjének, Ferinek és Vilinek, akik őszintén és áldozatosan belevetették magukat a sűrűjébe.
A hétvégét mise zárta, melyet Egeli Ferenc -a Spiri- tartott, és itt már érezhető volt az, amiről az öreg fiúk meséltek. Ez pedig méltó válasz lett a címnek választott kérdésre: „Isten majd gondoskodik bárányról az égőáldozathoz, fiam.”
