Pénteken, március 4-én, több mint 130 férj, édesapa gyűlt össze a csíksomlyói Jakab Antal Tanulmányi Házban, hogy a vasárnap délig tartó együttlét forrásából merítsen, és ez által saját hite növekedjen, felesége, gyerekei iránti szeretete még teljesebb, istenibb legyen.
Szénégető István atya bevezetője után Dánél József csíkszeredai férj, családapa beszélt arról, hogy Isten miként képzelte el a férfit, hogyan kell a mai világban egy Istent szerető férfinek viselkednie a feleségével, gyerekeivel, és ezen túlmutatva a világban a többi embertársával. A Szentírásra támaszkodó megosztásban sok személyes élmény, tanúság volt fellelhető. A vacsora után, a Leckék az életről c. filmet néztük meg, amit borozgatás, beszélgetés követett. Volt, aki éjfél után feküdt le, de nem a bor mámorától, hanem a kiadós beszélgetés következtében.
Másnap Zöldy Pál (ferfisator.hu) budapesti meghívottunk beszélt arról a felelősségről, amit hordozunk, mint férjek, és mint apák. Beszélt a férj, mint vezető, mint a család papja, mint áldozat (és nem balek) és mint tanító szerepeiről. Világossá vált többek között, hogy feleségeinknek méltóságot csak mi férjek adhatunk.
Keresztes Zoltán miklósvári plébános volt a következő meghívottunk, aki bemutatta Richard Rohr „A férfi útja” című könyvét. Az ebéd után a marosvásárhelyi SátorFA férj, apa közösség mutatkozott be, őket követte Tamási Zsolt: Szent apák a történelemben című előadása, ahol példaképként Dávid király, Szent József, Mórusz Szent Tamás és Boldog Batthyány Strattmann László volt elénk állítva. Ezt szentmise követte, majd a vacsora után szentségimádás volt.
Vasárnap délelőtt Pázmán Attila Szempontok családfenntartóknak válság idején című előadása egy iránytű akart lenni családapák, családfenntartók számára a jelenlegi gazdasági helyzet közepette. Kiscsoportokba szerveződtünk a feltett kérdések megvitatására. Ezt követően kiértékeltük a hétvégét, a szentmisében pedig hálát adtunk a hétvégén kapott kegyelmekért. Ebéd után hazaindultunk, mert amint hallottuk: a lelkigyakorlat nem vasárnap ért véget, hanem hétfőtől kezdődik.
Tekse Árpád, Marosvásárhely
„Visszatekintve az elmúlt hétvégére, egy olyan világot idéz fel bennem, ami nem mindennapi. A bedolgozó munkatársak segítségével, a Szentlélek munkálkodása folytán, a kemény férfiszívek megnyíltak, beengedték azt a kegyelmet, melyet az Atya küldött ajándékként nekünk erre a hétvégére. A kegyelem, mely megtisztít, megvilágosítja az elméket, felemel bennünket, és lágyan simogat. A szombat esti szentségimádás élményeit szavakban nem lehet kifejezni. A két gyertya fényében tündöklő Oltáriszentség előtt térdelő férfiak az Úr Jézussal beszélgettek, olyan mély, meghitt módon, mintha senki más nem hallotta volna. Ez a beszélgetés annyira fenséges, magasztos és felemelő volt, hogy ott térdelve az Oltáriszentség előtt, könnyekkel a szemünkben, mély lelki beszélgetés közben, teljesen megfeledkeztünk magunkról. Kimondhatatlan élmény volt. Dánél József, Zöldy Pál, a marosvásárhelyi férfi „Sátorfa” elnevezésű keresztény csoport, Pázmán Attila és a többi előadók hitvallásai olyan keresztény férfi példaképét testesítették meg, mely férfiakra büszkén építkezhet a mai társadalom. Most, ilyen szellemiségben gondolkodó keresztény férfiakra van szüksége a nemzetnek. A csoportokban zajló beszélgetések jelentettek számomra mélyreható lelki élményt. Testvérként fogadtuk el egymást, amelyben nem volt kétség. Ahhoz, hogy ilyen mélységekre jussunk, ezt másképpen nem lehet tenni. A szentmise után, az elválás pillanata, amikor mindenki mindenkivel kezet fogott, ismét könnyeket csalogatott a szemünkbe. Úgy éreztem, hogy mi valóban a feltámadt Krisztus katonái vagyunk, és eszembe jutottak Krisztus szavai, mikor azt mondta tanítványainak, hogy: „Ti vagytok a föld sója”. Adja Isten, hogy azok lehessünk.”
Keresztény szeretettel
Biró Ernő, Csíkszentdomokos.
„Többen érkeztünk, mint tavaly, mert „szót fogadtunk”, és hoztunk magunkkal rokont, barátot, munkatársat. Fontosak ők nekünk, ezért beszéltünk nekik otthon, a baráti körben, a munkában élményeinkről, és az élmények, megosztások hatással voltak rájuk. Nem volt kétséges: árad a kegyelem, hív a Szó. Akinek szüksége van erre, az ott volt: főt hajtva komoran, sírva, magában zokogva, roskadtan, kíváncsian, elcsendesedve és boldogan. Így, Istennel való egységben, apa- és férjtársaimmal együtt szívtuk, ittuk magunkba a Szót. Megélt tapasztalataikat megosztó férjek, vidám apák és komoly, hiteles előadók, valamint a történelemből bemutatott apák nagy alakjai tornyosultak felettünk, akik nagyon-nagyon szerették, szeretik feleségeiket, családjaikat. A tanúságtételek, élettapasztalatok hiteles, csendes vallomásai elérték szívünket. A kiscsoportos beszélgetésekből kiderült, hogy a mi keresztény családjainkban és élő kisközösségeinkben nincs, és nem is lehet világválság. Ismét megerősödtünk a szentmisék kegyelmi ajándékaival, a szentségimádás áldott csendje és énekei sokunkban megindította a Szót. Az éjszakákba nyúló csendes és vidám beszélgetések, az egymásra való figyelés azt mutatta, hogyan ülepedik le mindenkiben a tapasztalat, a Szó. Ezért akarunk otthon a család papja lenni. Magam mellé ültetni drága feleségemet és megvallani neki, hogy még nem ismerlek, nem akarlak megérteni, csak szeretni… és JELEN LENNI az ÉN helyemen, MELLETTED. Majd kisfiamat a karomba véve, MAGUNK mellé ültetem a bajszosodó nagyokat is, meghallgatjuk őket, aztán elmondom, hogy miért akarok jobb édesapjuk lenni, és miért szeretem az édesanyjukat. A vasárnapi szentmise után István atya javaslatára – búcsúzóul – nagy körben állva mindenki kezet foghatott a másikkal. Én csupa határozott, erős kézfogásban részesültem, remény-telt, hálás tekinteteket láttam, melyeket szent zarándokhelyünk tekintélye méltósággal az égig emelt. Így indultam haza… szeretni!”
Szabó Lóránt, Gyergyószentmiklós
„Örömben és békességben zárult a negyedik alkalommal megszervezett férjek és édesapák találkozója Csíksomlyón, március 6.-án. A más években is kitűzött, és elért célokat újból elértem és nagyon remélem, hogy a továbbiakban fogom tudni gyümölcsöztetni is. Mik is voltak ezek a célok?
* Elsősorban az, hogy egy évben (legalább) egy hétvégét szánjak úgy magamra, hogy hagyjam, hogy tanítóink ajkáról származó tanításokkal a jó Isten betöltsön engem szeretetével.
* Másodsorban az, hogy viszontlássam felebarátaimat olyan környezetben, ahol a „férfias” testvériség nyelvezetében tudunk egymásra figyelni és kommunikálni, legyen ez esti borozgatás, vagy szentségimádás keretében.
* Harmadsorban az, hogy megint jó alkalom volt közösen előre nézni és ez év születendő vagy már körvonalazódott programjait felkarolni és átbeszélni. Igaz, még István atya adós maradt a Csíki-medencének szánt program időpontjával, de hátha erre is időt tud szorítani.
Mindnyájunk örömére szolgáltak azok a mottók, amelyek képviseltek némely meghallgatott előadást: „Vezess vagy Kövess”, amely a határozott és szervezett férfinek, apának a jellemzője lehetne, vagy a „lízingelés”, amely az értelmes és humorral ellátott férjek, apák tulajdonsága lehetne. Nagyszerű volt meglátni Isten szeretetét mindazon előadók, felszólalók üzenetében, akik nem elméleteket mutattak be, hanem önmagukkal ajándékoztak meg minket. Isten fizesse fáradozásukat! Nem tudom kihagyni a nagyszerű szervezés megemlítését. Nem érződött, hogy valaki izzadna! Egyszerűen, sáfárként álltak hozzá úgy a program felkínálói, mint ennek a fogyasztói és tudtuk mind, hogy a jó Isten kegyelme dolgozik minden szervezési részletben és munkálkodásban.
Isten fizesse szervezőink nagylelkű odaadását, a kísérő zenét a (férfi) angyal hangon megszólaló csapatnak és István atya figyelemmel kísérő gondolatait és kommentárjait. A program végen, két következtetéssel jöttem el: JÓ (férfi) SZERETETBEN ÉLNI és jó, hogy léteznek olyanok, akik megajándékoznak minket ilyen találkozásokkal Istennel, felebarátainkkal akár testvérekkel (ahogy gyönyörűen szólították egymást a vásárhelyi SátorFA-sok).”
Peci, Csíkszereda
Először is nagy hála van bennem az Úr iránt, hogy magajándékozott a feleségemmel, Enikővel. Másodszor bocsánatot kell, hogy kérjek ez úton is a feleségemtől, hogy 9 éven át csúfolkodtam vele a hite miatt. Köszönöm nektek (129 apa társamnak) és a szervezőknek, hogy sikerült bennem ezt az érzést elhatározássá érlelni az előadásokon és a szünetek alatti beszélgetéseken keresztül. Nagyszerűek voltak az előadások, a Zöldy Pálé pedig kimondottan lenyűgöző. Kérem Istent, hogy az elhangzottakból minél többet tudjak a hétköznapokban az életembe beépíteni, mert ahogy Szénégető atya mondta, az igazi lelkigyakorlat hétfő reggeltől kezdődött el mindenkinek. Köszönöm a feleségemnek, hogy elküldött erre a találkozóra, és remélem, még lesz alkalmam találkozni a résztvevőkkel és a szervezőkkel, ha máskor nem, hát a jövő évi találkozón.”
Farkas Imre, Székelyudvarhely
