Egy olyan korban, amikor egyre nehezebb hívő katolikusként élni, mert a hit misztériuma folyamatosan megy ki a divatból. Az Egyház egy nagyon szokatlan találkozást tár elénk a mai evangéliumban, amely Krisztus és Tamás, a kételkedő apostol között folyt le. Nagy hibát követünk el, ha elutasítjuk Tamás apostolt, mint akinek nem volt elég mélységes a hite. Melyikünk merné komolyan elmarasztalni őt azért, hogy nem fogadta el az apostoltársai történetét a feltámadt Krisztusról, méghozzá egyetlen épkézláb bizonyíték nélkül. A nagypénteken történtek után, túl nagy elvárás lenne a Tamás személyiségét ismerve. Tamás látta az Urat, akit ő mélységesen szeretett, akit egy köztörvényes bűnöző módjára ítéltek halálra, két rabló között feszítették keresztre, és röviddel korábban tanúja lehetett Péter hűség- nyilatkozatának, amit a Mesternek tett, majd háromszor is szégyenletesen megtagadta őt. Teljesen elcsüggedve, csalódottan és dühösen, ami igencsak megkeményítette a szívét, és amikor apostoltársaival a történtekről tárgyaltak, képtelen volt elfogadni a társai állításait. A mai evangéliumi történet drámai módon tárja elénk sok-sok ember belső útját a teljes hitetlenségtől a tökéletes hit felé. Miközben kétségek gyötörnek az igazság keresése közben, semmi szégyellni való nincs ebben, hisz még kiderülhet, hogy ez a hitéletünk növekedéséhez vezethet. Tamás kételkedett a kulcsfontosságú dolgokban, hogy vajon Jézus föltámadt-e a halálból, és hogy ténylegesen élt-e? Ebben rejlik a mi hitünknek a központja kérdése! Tamás az ő értelmes kérdéseivel, és azzal a szükségével, hogy megfelelő válaszokat kapjon, ez a megfelelő személy, aki minden közösségben jó, ha van, mert némi védelmet jelenthet a túlzott jámborság túlkapásaival szemben. Több módon visszhangzik Tamás életéből a mi bizonytalanságunk azzal kapcsolatosan is, amikor kérdéseket teszünk föl azokkal a vallásos értékekkel kapcsolatban, amelyeket a korábbi nemzedéktől örököltünk.
Az életünk során a hitünk az egy folytonos küzdelem, és amelynek része a válság helyzet, amikor elhomályosul az értelmünk és a mi Isten-látásunkat a kételkedés viharfelhői sötétítik el. Ne feledjük, hogy semmi kényelmes dolog nincs a hitben, mert a hit komoly kihívást jelent számunkra, hogy a Jézussal való találkozásunk szellemében változtassuk meg az életünket. A feltámadt Krisztus jelen van körünkben, éppen úgy, mint ahogy az első keresztények körében is jelen volt, és arra szólít bennünket, hogy az ő nevében éljük le az életünket. A hitünk segítségével lépünk igazán bensőséges kapcsolatba Krisztussal, és élvezzük azt az új típusú életet, amelyet ő kínál nekünk.
A hívő életben találkozunk igazán Istennel, amikor olyan pillanatok is lesznek majd az életünkben, amikor minden teljes csődöt mond, s semmi más támaszra nem számíthatunk, mint kizárólag a vallásos hitünkre. Ilyenkor lesz elengedhetetlen szükségünk a józan Tamás apostol hitére, aki teljes szívéből tudta kérni a Mestert: Uram, most segíts. Hiszek, Uram, segíts gyenge hitemben! Gondolkozzunk rajta!
Ft. Ardai L. Attila
