Vasárnap éjfélére szerencsésen hazaérkeztünk. Én munkalátogatásnak nevezném, zárójelesen kirándulásnak, de bizonyára a 16 résztvevő mindegyike másképpen élte meg. Hála Istennek, volt mit megélni, van mit mesélni, számunkra nem egy szokványos hétvége volt a május 20-21-ei.
Szombaton délben Nagyszalontán egészséges nemzeti önértékelésből kaphatott nagy töltetet a társaság. Az Arany János Emlékmúzeum Csonkatornya már csak nevében „csonka”: úgy csúcsosodik az ég felé, mint ahogy a kiállítást megtekintő ember lelkébe fúródik bele Arany János életműve.
A közösségi önértékelés egy apró mozzanata tette számomra igazán kedvessé a nagyszalontai látogatást: Arany János, „Az elveszett alkotmány” című művében a „kicsinyeket” és „együgyűeket” említi a haza valódi támogatóiként, és most, a bemutatót követően, az Arany János Emlékház Marika nénije, nem mulasztja el megemlíteni a város polgármesterét sem, aki negyedik megbízatását tölti, szerinte nagyon sikeresen (…ami látszik is) .
Látogatóként Szegedre nem is igen lehet megérkezni jobb időben, mint a Szeged Napja rendezvénysorozat utolsó szombatján. Itt mindent volt, minőségi kivitelben, ami most, a közelgő Szatmári Városnapokhoz viszonyítási alapul szolgálhat. Az ország talán legnagyobb borfesztiválja, a Hídi vásár, az egyházzenei fesztivál – ezekből kaptunk ízelítőt, ami szem – szájnak, fülnek és szellemnek ingere.
Kibe mennyi fért, most abból „gazdálkodik”. Mielőtt szállásunkra értünk volna, meghallgathattuk a Szegedi Egyetemi Énekkar előadását, a 13. századi alapokon épült Ferences Templomban. Nyugovóra térni ilyen szép élménnyel, minden számításunkat felülmúlta.A pihenést a Ferences Kolostor évszázados falai biztosították. Egy nagyszerű lélek-, és közösségépítő élet folyik a kolostor környezetében. A ferencesek nevelnek, tanítanak, családi rendezvényeket szerveznek, gyógynövény kertet tartanak fenn, kézműves termékeket készítenek és forgalmaznak, látogatókat fogadnak . Igy már biztos, hogy nekünk is közünk van a kolostor életéhez, ha csekély mértékben is. Bízok benne, hogy a ferencesek szelleméhez is közünk van.
Vasárnap az Ópusztaszeri Nemzeti Történeti Emlékparkban a közösségi önértékelés évezredes ívét érzékelhettük. Megrázó, de felemelő történelmi események, emberi sorsok, eszmék, hitek, remények, és tények, tények, makacs tények, a jövő építő kövei,jelennek meg az Emlékparkban, melyek a magyar nemzetet a világ nagy nemzetei közé emelik. Ezt, ott meg lehet tapasztalni. Szerintem ez a hely jó útravalót szolgáltat azok számára is, akik nem a Kárpát-medencében kívánják megtalálni a boldogulásukat. Az Emlékparkban, a nagy történelmi ívek hálójában megtaláltuk Jenő püspök urunk fáját is. Szép, 12 éves fa. Ezáltal a szatmáriak is az Emlékpark élő részét képezik.
Délután a Tiszakürti Arborétumba látogattunk, ahol az igazgató, Tálas László borász barátunk tiszai halászlével várt bennünket, és bemutatta a fűvészkertet. Ötszázéves kocsányos tölgyet öleltünk, nyíló havasszépénél (Rhododendron) fényképeztünk, és megtudtuk, hogy a fűvészkert gondnoksága szépapáról nagyapára, majd apára szállt, és teszem hozzá, nagy esély van arra, hogy a folytonosság jegyében nemsokára apáról fiúra szálljon…Lackó fiúra, aki ösztöndíjas képzést nyert az Angol Királyi Kertészetbe. Élmény volt ott lenni.
Debrecenben, mint ahogy jó két hete leegyeztettük, este nyolckor a nagyerdei szökőkútnál fiatal barátaink vártak hortobágyi húsos palacsintával. Felidéztük március végi férfiszövetségi rendezvényünk közös élményeit. A szökőkút vízfüggönyére vetített képek fokozták a hangulatot. Az igazi örömteli pillanat az volt, amikor kiderült, hogy Balázs és neje már nem ketten, hanem hárman vannak.
Ilyennek képzelem az Istennek tetsző dolgokat, mint amilyen a mi hétvégénk volt.
Az általunk bejárt útvonalat merem ajánlani egyházi, iskolai csoportoknak, és a Férfiszövetség nevében mondhatom, hogy szívesen segítünk a szervezésben, ha barátaink ismerőseink végig szeretnék járni ezt az útvonalat. Kirándulásunk ettől nemesedne igazán munkalátogatássá, szolgálattá.
Ennek lehetőségét köszönjük mindenek előtt :
- a Szentléleknek, aki segített megtalálni a megfelelő elgondolást, és a hozzá való embereket
- a Férfiszövetség tagjainak, akik segítettek, hogy az elgondolás valósággá váljon: Varga Lajosnak, Bodnár Imrének és lányának, Áginak, Varga Józsefnek, Ludescher–Tyukodi Antalnak, Székely Ernőnek, Poósz Istvánnak, Ardai Attilának, Viatorisz Istvánnak, Márka Gábornak, Süveg Györgynek, a velünk tartó hozzátartozóinknak és Progli József meghívott barátunknak, továbbá Tálas Lászlónak, Rónaszéki Balázséknak,
- és nem utolsó sorban Nm. Ft. Schönberger Jenő püspök úrnak, aki az Ópusztaszeri Nemzeti Történeti Emlékparkban 12 évvel ezelőtt a fát elültette.
Komsa József
