Férfihangon
Március elején volt szerencsénk megismerkedni Szatmárnémetiben hat férfival. Mindannyian a Szent József, a munkásról elnevezett katolikus férfiszövetség aktív tagjai. Másfél órányi jó hangulatú beszélgetésünkből készült ez az összeállítás, amely sajnos nem tudja tükrözni azt az élénk, egymás gondolatait néha csak szavakkal, félmondatokkal kiegészítő társalgást, amelynek részesei lehettünk.
Nemzetközi férfiszervezet
A világszövetség, az Unum Omnes ez év októberében ünnepli hetvenéves fennállását. A II. világháború után hozták létre keresztény közösségek Rómában, és működik a világ több pontján is. Mi 1995-ben hallottunk először róluk, akkor merészkedtek Kelet-Európa „felszabadult” országai felé, és keresték a személyes kapcsolatot helybéli férfiakkal. Nekünk akkor megadatott az az esély, 1995-ben kijutottunk az akkor éppen Németországban tartott tanácskozásra. Onnan hoztuk a hírt, a lehetőséget, de hat évünkbe került, míg Szatmáron valami összeállt. 2001-ben útjára indult a Szent József, a munkás férfiszövetségünk. Vannak testvérközösségeink: Marosvásárhelyen a Sátorfa, Csíkszeredában a Márton Áron-szövetség, Temesváron is alakult egy. A világszervezetben mi képviseljük a romániai katolikus férfiakat 2003 óta. Nem tudunk eljutni a messzi tanácskozásokra, akkor örülünk, mikor a közelünkben szervezik meg, így a Szlovákiában, Csehországban, Horvátországban, Ausztriában, Bécsben szervezettekre eljutottunk, tudtunk másokkal találkozni, nem csak olvashattuk, hogy mi is történik máshol. Végül is egy közös fórumról van szó, ahol megpróbáljuk az értékeinket „összetartani”. Sok hasonló gonddal szembesülünk, ha nem is azonos időben. Például most itt van a migráció kérdése, hogy ez vajon meddig tart, vagy hogyan tudunk egymásért felelősséget vállalni. Egyszerűen ha imádkozunk egymásért, illetve egymás tapasztalatairól hallunk, mi történik nálunk, a világ másik oldalán. Tudhatjuk, mi hogyan valósul meg, jönnek az impulzusok, megtapasztalások. A mi tapasztalatunk lehet más számára is nagyon jó megoldás. De ezt majd mindenki maga döntheti el. Ezt ő tudja, hogy számára mi a legjobb. És természetesen erős hittel kell fogózkodnunk, szentségimádásaink, imaalkalmaink vannak, ünnepeljük a keresztény férfi napját, ez a március 19., Szent József napja. Ilyenkor érezzük, hogy a nálunk tartott rendezvény, keresztút legtöbbször, meg a szentmisén való részvétel, ahol együtt imádkozzuk azt az imát és mindenhol a világon, egyszer, minthogyha összekötődnénk egy nagy táncba, egy ilyen körtáncba és éreznénk egymást. Számíthatunk egymásra. Koczinger Tibor autómérnök, a Hans Lindner Alapítvány vezetője
Körülbelül harminc tagszervezet tartozik az Unum Omnesbe. Érdekessége az, hogy például Afrikából nem minden országnak van szervezete, például Ugandának van, de a Dél-afrikai Köztársaság más országokkal alkot egy kontinensszintű szervezetet. Európára például az jellemző, hogy minden országnak saját szervezete van. A világszövetségben régebb ír főtitkár volt, őt váltotta egy afrikai ismerős. Ez jó irány olyan szempontból, hogy van valaki, aki átérzi, mi az, hogy nehézség. Mert a luxusban és a jólétben nem lehet ezt igazából tudni. Pont az afrikaiakkal való megbeszéléseink tudnak őszinték lenni. Jurka László gépészmérnök
Érdekes módon mi olyan könnyen szót értünk velük, és azt mondják, hogy azok a kezdeményezések, amelyek most ott történnek, tényleg büszkeséggel töltenek el minket. Ők példának vesznek itteni tapasztalatokat, mert nincsenek ötletek náluk, nincs megoldási javaslatuk, nem tudják értelmezni, nem látják át a történelemben, hogy mi történhet, ha nem figyelnek oda például a fiatalokra vagy a gazdasági fejlődésre, az együttműködésre… Ilyen értelemben nagyon-nagyon jól megértjük magunkat velük és testvéri a kapcsolatunk. Akárhol nézzük, megállapítható: emberfüggő, hogy éppen ki hoz össze egy ilyen kis-nagy közösséget, nagyon sokban függ, hogy viszi-e valaki tovább, tehát hall-e róla és cselekszi-e. A gondviselésen túl szükség van azokra a meggyőződéses férfiakra, akik úgy érzik, hogy hallották, s ez cselekvésre indítja őket. K. T.
Szatmárnémeti élet
Nagyon erős, meghatározó szerepe volt az alapítóknak, akik szervezetünket útjára indították. Ők voltak a példák, ők javasoltak fő irányvonalakat, de idővel be kellett látnunk, hogy annyiféle elvárással érkeznek hozzánk a tagok, hogy sokszínűbbé kell válnunk, illetve ennek a demokratikus vezetését is valahogy meg kellett oldani. Egy hónapja volt egy nagy közgyűlésünk, amikor újra megfogalmaztuk az értékeinket, prioritásainkat, hogy melyek azok a dolgok, amelyeket feltétlenül meg szeretnénk valósítani. Sokakon szeretnénk segíteni, sokféle kérdés merül fel, végül is egy általános megfogalmazás született, miszerint az a fontos, hogy a férfi nap mint nap új helyzetbe kerül, és ott tudjon helytállni. Akár a munkahelyén, akár otthon, de mindig történik valami új, és milyen a férfi válasza arra az új adandó helyzetre? Ezekre fel kell készülni, nem lehet betanítani, nem egy vers, amit ha felébredek, akkor el kell mondani. A férfinak hozzá kell edzenie magát: lelki tükröt kell alkalmazzon, gyónjon, áldozzon, misére járjon és ápolja a lelkét és a kezét. Így készüljön fel, mert egy nap őt is meg fogják kérdezni, olyan helyzetbe kerül, amikor meg kell próbáljon fejjel és lélekkel egyszerre ott lenni és megoldani.
Jogilag bejegyzett egyesületről van szó. Jelenleg, a korábbi héttagú helyett háromfős vezetés van hivatali szempontból. Azonban nem feltétlenül az ő körükből kikerült páros vezetés vitte előre az egyesületet ügyvezetés szempontjából. Ez a vezető lehetett éppen újonnan bekerülő is, olyan, aki vállalta, hogy két évig viszi az ügyvezetést tovább. Hogy ne legyen teljesen új és ismeretlen a helyzet, a váltást úgy oldottuk meg, hogy nem egyszerre kezd, valamint megy el a két vezető. Amikor egyikük már egy éve ott van, akkor jön a másik tag két évre, amikor a második tagnak lejár az egy éve, akkor az első tag fog cserélődni, és így tovább, hogy mindig legyen egy olyan, aki hozza és átadja a tapasztalatot. Ez egy érdekes dolog, mi is láttuk máshol, kipróbáltuk, működik. K. T.
Ötvenhárman vagyunk a taglistán, de ebből harmincnál kicsit több az aktív tagság. Nyolcvanhárom éves a legidősebb aktív tagunk, 24-25 éves a legfiatalabb. A szövetségnek nem mindenki rendszeres bedolgozója, résztvevője, vannak, akik kimaradnak, de vannak újak is. A legutóbbi gyűlésünkön négyen jelentkeztek. Mindenféle szakmabeliek képviseltetve vannak, a kétkezi munkástól megkezdve mérnökök, tanárok, orvos, számítógép-technikus, agrármérnök, jogász többek között, és emiatt az aktivitásunk is eléggé szerteágazó. Tudunk segíteni bizonyos problémák esetén, van egy csoportunk, amelynek tagjai, ha kell, fizikai munkában segítenek, ha kell, akkor gyakorlati, elméleti munkákban is. Van egy nagyon aktív imacsoportunk. Kostyál Antal nyugdíjas matematikatanár
Tevékenységek
Ősszel a Szent Rita Egyesülethez járó gyermekeknek készítettünk egy nagy fazék töltött káposztát. Én is mentem, de én soha életemben káposztát nem töltöttem. Nem is tudtam, hogy kell hozzáállni. Megmutatták a többiek, első 3-5 nem sikerült olyan szépen, a többi már jobban ment. Aztán volt disznóvágás is. Szendrey József nyugdíjas technikus
Mindig kerül karácsony közeledtével egy felajánlott disznó valahonnan, valamilyen közösségből, amelyet közösségileg dolgozunk fel, de nem magunknak, hanem a Szent Rita javára. K. T.
Az imacsoportról nem azt kell gondolni, hogy csak imádkozunk, hanem mindenből kivesszük a részünket a többiekkel együtt. Feladatunk összerakni imákat, akár kötötteket, akár pedig szabadokat, ez utóbbit a csoportban szerkesztjük meg. Új év első napján szokás szerint megyünk szentségimádásra a püspöki palotába. Az imát oda mi szerkesztjük, másolunk is persze, de ki is gondolunk, és aztán hívnak szentségimádásokra is, ugyancsak így. Sz. J.
Voltak kezdeményezéseik, kimozdulások más megyékbe is, ahová hívtak. Úgy éreztük, ezt az örömhírt, hogy férfiak összefognak, el akarjuk vinni más közösségekbe is. Sokat tudunk tanulni egymástól, nem vagyunk egyformák, de mért ne tanulnánk minden egyes találkozásból, minden egyes eseményből? Rendszeresen jártunk egy ideig a csíksomlyói nagyböjti férfitalálkozóra, mígnem mi is megszerveztük az egyházmegyénk számára. K. T.
A férfiszövetség 2016-ban eldöntötte, megpróbál a szerényebb jövedelemmel rendelkező katolikus családokon segíteni. Kihirdettettük nyolc szatmári katolikus templomban, kitettük a hirdetést a bejárathoz, hirdettük a helyi lapban is később: a férfiszövetség díjmentesen elvégzi a rászorulók háztartási nehézségét, víz-, gáz-, fűtésszerelés, ajtóval, ablakkal felmerülő problémák, csak a szükséges anyagokat kell a kérelmezőnek biztosítania. De valamiért nem rohamoztak meg a szükségben lévők… Pedig attól is féltünk kicsit, hogy nem fogjuk bírni a munkát, annyi lesz. Poósz István nyugdíjas építész
Havi találkozók
Havonta egyszer találkozunk, a kis vezetőség pedig kéthetente, mert annyi a tennivalónk. A találkozóknak van ügyviteli szerepe is, mindig van lelki töltekezés is. Ardai Attila nyugdíjas plébános szokott nekünk lelki táplálékot biztosítani. Mindig van egy előre egyeztetett téma, és persze az aktuális kérdések, felvetések is terítékre kerülnek. De ilyen konkrétumok is, hogy mondjuk meghallotta valaki, leégett egy ház, akkor rögtön ott a kérdés, vajon mi hogyan tudunk segíteni; következik a kaláka munka megszervezése. Ugyanakkor számos egyházi programon, búcsúkon vállaljuk a szürke eminenciás szerepét, mi vagyunk az a háttérben lévő férfiszövetség, aki támogatja, előmozdítja, hogy minden a helyére kerüljön. Még ott vannak a Mária-rádiós találkozások, az erre való készülődés jó kis alibi a találkozásra. Szendrey József az, aki ezeket előkészíti, az ima szempontjából Jurka László szorgoskodik, és végül mindenki hozzátesz valamit. A férfiimát a végén szoktuk mondani. A püspök úr jóváhagyta, közkincs tulajdonképpen. Olyannyira, hogy amikor a világszövetségben felvetettük, tud-e valaki férfiaknak való imát, senki nem tudott. Örömmel vették a miénket, lefordították a világ minden nyelvére, és még a Vatikánban is elfogadták. Jurka László kezdte el, és aztán mindenki hozzátett egy kicsit, a püspök úr is. K. L.
A tavaly rendszeresen köszöntöttük a hónap szülöttjeit. Ilyenkor néhány szóban bemutatkozott az ünnepelt, elmondott magáról olyan dolgokat is, amiket nem mindenki vagy épp senki nem tudott róla. Ilyen dolgaink vannak, hogy közeledjünk mi is egymáshoz, ne csak a munka és az imádság legyen, hanem más, egyszerű dolgokkal is foglalkoztunk. K. A.
Beszéltetjük az embereket, mert van, aki nehezen nyílik meg, azt se tudja, hogy kinek mondhatná el, ha valami gondja van. Még ide is olyan szerényen jönnek, és az utolsó sorba ülnének be, ha tehetnék, tehát rá kell kérdezni, miért nem láttunk vasárnap a templomban, netán beteg vagy, otthon valami gond van, elmondhatod… Nem a név számít, hanem a gond, és nem azért, mert valaki tudja erre a pontos választ. Azt viszont hallhatja, hogy a másik ember milyen megoldást talált erre a helyzetre, lehet egymásból tanulni.
Többek között volt egy konkrét eset itt, valamikor szabó volt egy fiatal házasember, elvesztette az állását, tönkrement a házassága, és egyszerűen kiment a talaj a lába alól. Jött a szövetségbe, beszélgettünk. Nem mondta ő konkrétan, hogy most neki erre vagy arra szüksége lenne, de megpróbáltunk valahogy finoman közeledni, és ez sikerült is. Érdekes módon a szabóból nagyon jó szakács lett, az élete helyreállt, állása van, boldog családapa, templomba jár, és aktív tagja a szövetségnek. Ez például nagyon jó dolog.
Püspöki ajánlás volt, hogy foglalkozzunk a kispapokkal és az idős papokkal. Az idős papok otthonában rendeztük meg legutóbb a rózsafüzér imát, korábban pedig az ifjú papjelöltekkel is tartottuk a kapcsolatot, szerveztünk közös programot. Ami pedig szerintem lényeges dolog, hogy ismerjenek meg, és akkor mindenki jól jár, a közösség is, és az is, aki érdeklődik utánunk. J. L.
Imával kezdjük, imával zárjuk a találkozókat, és itt csak az lehet az új, hogy éppen miért imádkozunk. Mert ha nem imádkoznánk hittel és behozva a valós dolgokat, témákat, ha valakiért nem imádkoznánk, akkor a hitünk mit sem érne. Épp ezért legyen az éppen betegségben lévő vagy valamilyen nemes célért, gond megoldásáért, vagy éppen valakinek a lelki üdvéért, mi mindezekért szívesen imádkozunk. K. T.
Megfogalmazódott már az is, hogy jó lenne, ha a férfiszövetség egységesen állásfoglalásokat fogalmazna meg. De mivel sokfélék vagyunk, ezért ilyesmivel még eddig nem foglalkoztunk. Varga György fizikatanár
Társadalmi kérdések és politika kapcsán is elmondható, tudjuk erősíteni egymást. Lehet, az emberek arra várnának, hogy megmondjuk, a politikában mi a jó. Szó sincs róla, erre nem vállalkozunk, nekünk nem ez a hivatásunk, hogy a döntésben segítsük őket. Lehetséges válaszokat mutatunk meg bizonyos helyzetekre, például munkanélküliségre vagy családbeli feszültségre, hogy ezekre mik a jó megoldások, illetve ezeket az értékeket melyik politikai tömörülés tűzi a zászlajára. Mi ennyit teszünk e téren, mert ki kell állni más téren is azon értékek mellett, amelyeket vallunk. Egyébként a mi felfogásunkban a politika jelentése: az emberekért tenni. K. T.
Munka az ifjúsággal
Megpróbáljuk ifjúságot is felkarolni és nevelni őket Szent József-lelkületre, hogy a hétköznapokban ők is próbálkozzanak így élni. V. Gy.
Vannak ilyen felvetések, hogy ami tegnap érvényes volt, nem biztos, hogy ma is érvényes a fiatalok számára. Amikor mi voltunk fiatalok, akkor más volt a trendi, más dolgokért lelkesedtünk, ma vajon miért lelkesedik egy fiatal? Egyáltalán ha valami kérdése van, kihez fordul, hogy őszinte és jó választ kapjon? Ha szerencséje van, az édesapjához, na de mi van akkor, ha nincs szerencséje? Esetleg egy tanárhoz, vagy ha egy plébániai közösségbe jár, akkor ott valakihez? De mi van akkor, ha egy gyerek nem találja meg a választ? Ezért próbálunk mi is közelebb menni hozzájuk. Várhatnánk itt, hogy jöjjenek, de ha mi nem megyünk hozzájuk közelebb… Odamegyünk iskolákba, plébániákra, falukra, hogy próbáljuk ott megszólítani őket. Ma már nincsen olyan, hogy a fiú biztosan követi az apját. De attól a legjobb példa az, ha az apa a tarkójával nevel, tehát ha a fiú látja, mit csinál, és azt fogja követni. Nem elég csak mondani, csinálni kell. A szövetségnek is ez a jellemzője: amit mondunk, azt meg is tesszük, amit teszünk, arról beszélünk. Tehát a közös munka mindennek az alapja, úgy gondolom, még a családban is. Szerveztünk elvonulást, fiútábort, vidékre mentünk ki egy hétre, itt nap mint nap láthatták, hogyan kelünk fel együtt, lehetünk álmosak, fáradtak, betegek, de vár ránk egy közös dolog aznap. Azt pedig mindenek ellenére meg kell tenni, mert a családban is ugyanez van. Ha ezt nem látja, akkor esélyes, a választ nem fogja meghallani, és keresi-keresi, más helyen, külföldön. Lehet, hogy egy kicsit utópisztikusnak tűnik a megközelítésünk, de akkor is meg kell próbálni. Aki nem próbálja meg, az máris késik egy napot, egy évet, sok évet, és aztán így elmúlik az idő. K. T.
Az volt az érdekes, hogy az elején, míg meg nem ismertek minket a fiatalok, addig valahogy húzódoztak tőlünk, de amikor jobban megismertek, megnyíltak. Olyan dolgokat mondtak el, amelyeket talán még az édesapjuknak sem. Érdekes volt, hogy egyből úgy megnyíltak, persze közösen imádkoztunk és sok tevékenységet együtt végeztünk, és utána mintha kicserélték volna őket. Sz. J.
Az iskolában tudjuk megszólítani a fiatalokat. Korábban az volt a köztéma, hogy nincs elég munkahely, mi lesz ennyi munkanélkülivel, gyerekek, fiatalok az utcákon, és akkor mindenképpen az óvodába, az iskolába kellett mennünk. Úgy érzem, hogy erre a problémára sikerült jól reagálnunk, gyermekétkeztetéssel. Ma már bent vannak az iskolában a gyerekek és nem tudják, hogy merre menjenek, mit tanuljanak. Ismerjük a Szent Rita Egyesületet, a tagjai törekednek arra, hogy gyerekeket óvodába, iskolába eljuttassák, délután napközit működtetnek, étkeztetés is van, imádkoznak, jó dolgokat tanulnak. Vannak vagy nyolcvanan minden nap, de nincsen víziójuk. Senki, sem a nevelők, sem a szülők nem tudnak tanácsot adni a gyermeknek. Kell hogy legyen egy olyan műhely, ahol ezekről a dolgokról beszélgetünk és javaslatot teszünk: megmutatjuk, ezt mi hogyan csinálnánk. Reggel felkelünk, a szerszámot a kezünkbe vesszük, és azt mondjuk, ma tyúkot szeretnénk ebédre. De azt a tyúkot el kell reggel kapni! Na de akkor ki kapja el, ki készíti el? Hát a férfi, hogyha éppen ő, vagyis mi. De nem azért, hogy a férfi dicshimnuszt érdemeljen ki. Hanem a férfi odaáll, ahova éppen kell, ahol szükséges. Ha korán kell kelni, akkor korán. Ha utolsónak lefeküdni, akkor utolsónak lefeküdni. Van, ahol a család is jó példa erre… Mi ezeket a gyakorlati mintákat próbáljuk meg a gyerekeknek megmutatni. Merünk úgy fogalmazni, hogy előbb kell kézzel valamit dolgoznia a gyermeknek, és erre építhető az elméleti tudás, a legfontosabb pedig a kíváncsiság. (Szoktuk is mondani, aki nem dolgozni tanítja meg a gyereket, lopni tanítja.) Mert gyakorlatilag akkor tanul, ha elég kíváncsi. Mert szeretne valami többet tudni. Ha nem akar többet tudni, akkor feleslegesnek, értelmetlennek, stressznek érzi a tanítást. K. T.
Végül is azt gondolom, hogy elmondhatjuk így zárszóként, hogy nem tudjuk mi sem a jó válaszokat, de keressük. Folyamatosan keressük, és hogyha nem egyedül keresi az ember, hanem ebben társa a felesége, a családja, egy ilyen közösség, akkor már nem vagyunk egyedül. K. T.
Mi többek vagyunk egymásnak, mint barátok, szinte testvérek. Sz. J.
