Kétszer sem fértek be a búcsújáró hívek a Sugár úti Szent József templomba március 19-én szombaton, hiszen mind a reggel kilenc, mind pedig a tizenegy órától kezdődő búcsúmisén teljesen megtelt a templomtér, a hívek pedig a kapu előtt is hallgatták az evangélium üzenetét. A búcsúra minden évben sokan jönnek Szatmárnémeti számos pontjáról, de a környező falvakból is. Ezért is tartották meg két időpontban a búcsúmisét, reggel Ft. Márton Áron, délelőtt pedig Ft. Ilyés Csaba ugocsai esperes celebrálásával.
Ilyés atya az után tartotta meg a búcsúmisét, hogy kilenc hetén keresztül készítette a Sugár úti templomban a híveket az ünnepre. A szerda reggelenkénti miséken a szentírásból kiindulva elmélkedtek Szent József tulajdonságain, de minden alkalommal szóba került vértanú püspökünk, Scheffler János is, aki szintén bővelkedett szent erényekben.
A kilenced mondanivalóját teljesítette aztán ki a búcsúmise prédikációja, melyben Ilyés Csaba Isten akaratának elfogadásáról beszélt. Mint mondta Szent József álmodozó ember volt, vágyai voltak az élettel, de aztán elfogadta, hogy Isten tervei mások: „Bizonyára álmodozott arról, hogy Máriával, a jegyesével házas életet fog élni, mennyi utóduk lesz és hogyan fogják őket nevelni, mégis mást kellett tapasztaljon. Istennek másak voltak a tervei Józseffel, akinek nagysága pedig éppen abban rejlik, hogy képes volt ezt elfogadni. Megértette, hogy Istennek a tervei biztosan jobbak, mint az ő álmai. Isten ezzel nem hagyta figyelmen kívül József szabad akaratát, hanem valami mást ajánlott fel neki, és ő ezt elfogadta.”
Scheffler Jánossal kapcsolatban Ilyés Csaba elmondta: „Amikor Scheffler püspököt 1942 márciusában ki akarták nevezni a Szatmári egyházmegye élére, gondolkodási időt kért. Ő nem így tervezte életét, nem álmodozott arról, hogy az egyházmegye püspöke lesz. Valószínűleg jogtanár szeretett volna lenni, de megértette azt, hogy Istennek ez a rendelkezése vele szemben. Képes volt nagy áldozatot hozni, hogy az egyesített egyházmegyének ő legyen a püspöke. Aztán amikor 1948-ban az állam lemondatta őt püspöki hivataláról, továbbra is püspöki feladatait teljesítette – papokat szentelt, bérmált -, képes volt ezt is elfogadni. Nem lázongott Isten ellen akkor sem, amikor 1952 márciusában bebörtönözték, a Mindenható terveit mindig elfogadta.”
Ilyés atya a szentek életpéldáját a hívek elé emelve kérdéseket fogalmazott meg: „Vajon én a saját életemben tudok-e úgy viselkedni, ahogy Szent József, vagy boldog emlékű püspökünk? Sokszor van az életünkben olyan esemény, kereszt vagy megpróbáltatás, amit nem terveztünk bele. El tudjuk-e ilyenkor ismerni, hogy Istennek ez által is terve van velünk? Jézus arra buzdít minket, hogy Isten gondviselő. Gondunkat viseli, vagyis Ő maga is felvállalja azt. Más nyelvekből fordítva a szót, úgy is mondhatjuk, hogy Isten gondviselő és előre látó egyben, vagyis Ő látja azt, hogy mi válik javunkra, mi válik a mi üdvösségünkre. Szent József ezt megismerte, és e szerint tudta alakítani életét.”
A szentmisét követően a hívek átvonultak a Kossuth Kertbe, ahol a templom közösségének és a „Szent József a munkás” Katolikus Férfiak Szövetségének szervezésében szabad téri keresztútra került sor. Nagyböjti időben rendszerint a pénteki napokon vehetünk részt keresztúti ájtatosságokon, de a mostani alkalom sokkal inkább a szabad téri jellegétől és rendhagyó helyszínválasztásától volt igazán különleges és felemelő. A zuhogó tavaszi eső ellenére is sokan vonultak Ft. Lapka József – a Szent József templomot ellátó atya – mögött és álltak meg a kert fái alatt sorakozó tizennégy stációnál.
